Az információtechnológia evolúciója

Egy tanár szívügyéből – tanulságos kiállítás!

Augusztus elején általában nincsenek tele az egyetemek, a diákok a nyári szünetet élvezik, a tanárok és a többi munkatárs talán már a szeptemberi évkezdésre készül. Augusztus másodikán kicsit másként volt ez Budapesten, az Óbudai Egyetemen: tele volt a nagyelőadó, majd az egyik, kiállítássá átlényegült folyosó is. Mindez egy tanárért, a hamarosan több évre az Egyesült Államokba költöző Kutor Lászlóért.

A búcsúzó Kutor László egyetemi docens – a tegnapi bejelentés alapján: címzetes egyetemi tanár – úgy távozik a szinte otthonává vált egyetemről, hogy munkájának méltó emléket állíthatott. Távozik – és marad, ígérete szerint a másik kontinensről is nyomon követi majd a munkát, segít. Most pedig igazán elégedett lehet, mert igazolva láthatja az értelmét az ő makacs, élethivatásává váló szenvedélyének, a régi műszaki eszközök gyűjtésének, amelyet közcél érdekébe állított. Nem otthon őrizgeti az értékeit, hanem bemutatja mindenkinek. Elkötelezettségét méltóképp honorálta az Óbudai Egyetem: egy folyosót rendeztek be – igen elegáns és igényes módon -, hogy az Információtechnológia evolúciója című állandó kiállítás színtere legyen.

Az állandó tárlat megnyitóján Dr. Gáti József, az Óbudai Egyetem mb. kancellárja és Dr. Tick József, az egyetem innovációs főigazgatója mondott köszöntőt. (Tick József váltja Kutor Lászlót az NJSZT Informatikatörténeti Fórumának /ITF/ élén.) A jelenlévő érdeklődők sokasága részben az Egyetem hallgatóiból és oktatóiból, részben az NJSZT tagjaiból, részben a sajtó képviselőiből – és sok-sok barátból került ki, akik beszélgetni jöttek – vagy megcsodálni az állandó kiállítást. A jelenlévőket professzionális muzsikus is szórakoztatta: Orosz Zoltán, eMeRTon- és Artisjus-díjas harmonikaművész, aki még a rádió régi szignáljaiból is jazz kompozíciót varázsolt.

A rendezvény a kiállítás területén folytatódott, ahol Dr. Molnár András, az Informatikai Kar dékánjának köszöntője után Kutor László vette át a szót. Tárlatvezetése elevenítette meg a kiállítás tárgyait. A folyosó oldalait betöltő vitrinekben az elektronika, a számolóeszközök, az adattárolás és a telekommunikáció eszközei sorakoznak, a körzőktől, mérnöki átváltótábláktól és logarlécektől a mobiltelefonokig. Az alkotó szándékai szerint egy-egy vitrinen belül egy-egy témakör evolúciója követhető végig, lehetőség szerint a létező legrégibb technikától a mai kort reprezentálóig.

Az alkatrészek, például az elektroncsövek, a tranzisztorok, az integrált áramkörök fejlődését is külön tárlók tárják a látogató elé. Gyönyörű állapotú aritmométer (Thomas de Colmar-féle számológép) látható egy másik tárlóban: még valamikor a 19. században gyárthatták, de az 1940-es években az eladó éves garanciát vállalt rá – de ott a mechanikus számológépek között az íróasztali ceruzahegyezőre emlékeztető, rendkívül kompakt, híres Curta is. A logarlécek között kicsiny logartárcsákat és a brit ipar egy szépséges termékét, az évtizedekig gyártott Otis King logarhengert is megszemlélhetjük. Más vitrinekben az adattárolók fejlődését követhetjük nyomon, a floppyk evolúciójának legbecsesebb darabja természetesen Jánosi Marcell kazettás floppyja. Szép kollekció emlékezik meg a programozható számológépekről, köztük a Hewlett-Packard már a PC-k felé utat nyitó gépcsaládjáról – és szintén gazdag a személyi számítógépek kollekciója is. Pedig nagyobb tárgyak csak állítva férnek el a vitrinekben, amelyek összessége egy korszerű módon megvalósított, szemléltetésre is alkalmas szertárat idéz. A tárgyak szinte mindegyike üveg mögött látható, az azonos kialakítású tárlókban – a ritka kivételek egyike például a Meteorológiai Szolgálat újkorában százmilliós értékű szuperszámítógépének szekrénye.

A szó legnemesebb értelmében “tanáros” kiállítás az egyetemen tanuló diákok nemzedékeinek szolgál majd okulásul, hiszen nap mint nap elkerülhetetlenül “szembe jön” majd velük a múlt… És persze mindazoknak, akik felkeresik az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karát (http://uni-obuda.hu/neumann).

Érdemes megnézni ezt a tárlatot, amely gazdaságos helykihasználás mellett bőséges bemutatót ad az információtechnológia evolúciójáról. A Gyűjtő, Kutor László szerint egy kép felér ezer szóval, egy tárgy pedig ezer képpel érhet fel – többek között ezért érdemes az eredeti tárgyakat bemutatni. Mi azért úgy gondoljuk, a kimondott szó hitelének is értéke van: ezért reméljük, hogy sokszor látogat majd haza a tanár, aki ezt a kollekciót mindig is a szívügyének tekintette.

Képes Gábor

Utóirat: Figyeljék meg képeink között a Kutor Lászlóról készült közelképet. Még a nyakkendőtűje is egy “számolóeszköz”. Felismerik?

(forrás: njszt.hu )