Julika, a PC-k őse

Ötvenéves a Hewlett-Packard HP9100 programozható számológép

Ki találta fel a PC-t?

Arról, hogy ki találta fel a PC-t, azaz a személyi számítógépet, hosszú évek óta ádáz viták dúlnak. Egy ma már webtörténeti leletnek tekinthető honlap, a Blinkenlights nem aprózza el, ők egészen 1950-ig vezetik vissza a sztorit – és igazuk van, a teremnyi számítógépekkel szinte egy időben jelentek már meg olyan tanszernek vagy játékszernek tekintendő számítógépmodellek, amelyek kedvet csináltak a kibernetikához (ilyen volt Edmund Berkeley SIMONja 1950-ben és Kovács Mihály és Woynarovich Ferenc Mikromatja 1967-ben).

Abban azonban a legtöbb technikatörténész egyetért, hogy az igazi PC megjelenéséhez több összetevő kellett: elsősorban a mikroelektronika, amely lehetővé tette, hogy relatíve olcsón, általános célú számítógép kerülhessen akár egy magánszemély asztalára is. Tehát az ár, a használhatóság teljeskörűsége és a méret egyaránt szempont, no meg az, hogy a termék a társadalom ingerküszöbét is elérje. Ez utóbbit is figyelembe véve talán az 1975-ben forgalmazott MITS Altair volt az első népszerű PC. A personal computer kifejezést pedig idővel szinte kisajátította az 1981-ben megjelent IBM PC.

De akkor mit ünneplünk most?

Egy PC-t, azaz programmable calculatort.

A HP-9100B kiállításunkon is látható!

A Hewlett-Packard cég 9100-as modellje éppen 50 évvel ezelőtt, 1968-ban jelent meg. A korának általános célú számítógépeihez képest rendkívül kicsiny méretű és kompakt számítógép pozícionálása ingadozott is a valódi számítógépek és a számológépek között. E sajátos gépkategóriában, a programozható számológépek között sem volt az első – az olaszok például nagyon büszkék 1965-ben megjelent, az itáliai formatervezőktől megszokott módon szemet gyönyörködtető asztali számológépükre, az Olivetti Programma 101-re, amelynek még papírszalag nyomtató volt az outputja.

Olivetti Programma 101
Olivetti Programma 101 - formatervező: Mario Bellini

A HP9100 azonban többet kínált: egy íróasztalra zsugorított kis számítóközpontot.

A Bill Hewlett és Dave Packard által 1939-ben alapított Hewlett-Packard cég különböző elektronikai eszközöket gyártott, első sikeres termékük például egy oszcillátor volt, melyet maga Hewlett úr szabadalmaztatott. A cég a hatvanas évek második felében már miniszámítógépek gyártásával is hírnevet szerzett. És 1968 márciusában már el is készült Tom Osborne prototípusa, a 9100-as modell, amely sok szempontból valóban megérdemli a PC-ős megnevezést.

A számítógép „A” típusát a  Hewlett-Packard Journal periodika 1968 szeptemberi számában, tehát éppen fél évszázada mutatták be. A gép tudása szinte science-fictionbe illett: Richard E. Monnier cikke úgy mutatja be, mint az új elektronikus számológépet, számítógéphez illő lehetőségekkel. A korabeli hirdetések sem adták alább: bivalyerős számítózseniként ismertették a masinát, melyet 4900 dollárért lehetett megvásárolni. Ezekben a hirdetésekben és más marketinganyagokban bizony már vitathatatlanul előkerül egy új kifejezés:

personal computer.

A tranzisztoros felépítésű és ferritgyűrűs memóriát, mikroprogramozott logikát tartalmazó számítógép ergonómiailag is forradalmi volt: a műszaki számításokat és programozást segítő (ám a későbbi, igazi otthoni számítógépekével ellentétben még nem alfanumerikus), kényelmes billentyűzetet, egy aprócska, katódsugárcsöves kijelzőt és egy 196 lépéses program tárolására alkalmas mágneskártya író-olvasót is tartalmazott a központi egység. A készüléket fordított lengyel jelölésű (RPN) logikával lehetett működtetni.

A készülékház aljáról egy „kisokost” is ki lehetett húzni, amely a mindennapi tevékenységeket segítette.  A HP9100-nak későbbiekben két (A és B) típusát lehetett kapni, értelemszerűen a B típus nagyobb kapacitású volt.

A HP9100 a HP cég első programozható számológépe volt – és a világ első sikeres asztali programozható számológépe. A cég az asztali típusok mellett egyre inkább zseb méretű kalkulátorokkal jelentkezett, a programozható változatok sorozatát a HP-65 nyitotta meg 1974-ben. Az asztali programozható számológépek piacán meg egyre több szereplő megjelent a 70-es években, például a Wang vagy a KGST-országok között feltehetően elsőként az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, a 666-os modellel.

A HP-9100 és rajongói

A jó öreg 9100-as modell borsos ára ellenére is nagy népszerűségre tett szert. Több oktatófilmmel csináltak kedvet ahhoz, hogy egyetemi, főiskolai matematikaórák „tanársegédje” legyen. Az oktatásban való használatot többféle periféria, például nyomtató, plotter és a hozzá szintén bejelentett nagyobb, külső kijelző segíthette.

A lényegében új termékkategóriát indukáló gépet – hasonlóan későbbi HP-s utódjaihoz – előszeretettel használták az űrkutatásban, például a Pioneer-11 űrszonda útjával kapcsolatos háttérszámításokhoz.

A kis masinába beleszeretett a távközlési műhold atyja, Arthur C. Clarke is, aki kapott is belőle egy tiszteletpéldányt, amelyet hosszú éveken át használt is. A szintén 1968-ban bemutatott 2001: Űrodisszeia című művének félelmetes-gyönyörű fedélzeti számítógépére, a HAL-ra utalva HAL juniornak nevezte el.

Arthur C. Clarke és gépei
Arthur C. Clarke és számítógépei a szerző montázsán, fentről lefelé:
HP-9100, Kaypro, Amiga, Apple Macintosh. Clarke nagy tisztelője volt Neumann Jánosnak,
mint az Képes Gábornak írt leveléből is kiderül.

A kis HP mások pályáját is elindította, az ifjú Steve Jobsnak, az Apple későbbi legendás vezetőjének is megakadt rajta a szeme, amikor először meglátta: ez, az asztali számítógép, lesz a jövő. És így is lett.

A HP-9100-on sok fiatal kezdett gyakorolni a hetvenes évek elején – s a teljesen high-tech hangulatú mágneskártyákon feltehetően idővel nemcsak műszaki számítások, de játékprogramok is terjedni kezdhettek. Az egész biztos, hogy a Jim Storer által eredetileg 1969-ben, FOCAL nyelven, egy PDP-8 számítógépre írt Lunar Lander – avagy Moon Rocket Lander –, azaz a Holdraszállás játék megjelent a HP számológépeire és persze az öreg vasra is adaptálták. Öreg vasat írunk? Hát igen, amikor 1969. július 20-án Neil Armstrong azt mondta: „Kis lépés az embernek, de nagy ugrás az emberiségnek” – a 9100-as modell már régen létezett. (S ha már a világűr meghódítása: a HP-9100 az Androméda törzs című filmben még kisebb szerepet is kapott a 70-es évek elején!)

A HP-9100 Magyarországon

A HP-9100 Magyarországra is eljutott. Jelenleg is több példányáról tudunk: őriz és bemutat a gyűjteményében ilyen számológépet az NJSZT Informatika Történeti Kiállítása Szegeden, látható Kutor László óbudai gyűjteményében és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum újbudai Tanulmánytárában is. Sőt, egy példányt e sorok írója is megőrzött: valamikor az ezredfordulón vette meg jelképes ezer forintért egy Budafoki úti ószerestől, aki egyenesen a Műegyetem selejtraktárából hozta el. Ez is utal rá, hogy a HP9100 a magyar egyetemeken és főiskolákon is használatban volt sok ideig.

A gépre találunk utalást Horváth Gyula visszaemlékezéseiben is. A Standard, majd BHG cégnél dolgozó – és ilyen módon a computer pioneer Kozma Lászlóval is kapcsolatba kerülő – távközlési mérnök így ír a HP9100-ról. Idézzük és így hamarosan cikkünk címére is fény derül:

Horváth Gyula villamosmérnök,
forrás: http://vip.sugovica.hu/Horvath/Gyula/

„A számítástechnikával konkrét kapcsolatba akkor kerültem ismét, amikor megjelent az amerikai Hewlett-Packard cég HP9100 típusú asztali kalkulátora (…). Ezt matematikus kollégáim fedezték fel azzal az információval együtt, hogy hozzá, mint számítógéphez fejlesztési főosztályunk nem juthat hozzá. Engem kértek meg, hogy fogalmazzam meg annak indokolását, hogy miért kell ez nekünk a telefonközpontok elektronikus vezérlésének kidolgozásához. Az indokolásban abból indultam ki, hogy mind a számítógép, mind a telefonközpontok vezérlése (a hagyományosaké is!) a Boole-algebrán alapul. Ez a tudományos hangzású érvelés elég volt a bürokraták megnyugtatásához, így rövidesen elkezdhettünk vele lelkesen dolgozni.

Matematikus kollégáim a forgalomelméleti osztályon elnevezték "Julikának", még a nevét is kiírták az ajtóra, a munkatársak neve mellé. Ez annak kifejezése volt, hogy a gép megjelenését úgy tekintették, mintha a csoport egy munkatárssal bővült volna. Lehet ugyan, hogy a megszerzés körülményeire tekintettel a Julika álnév is volt, hogy ne tudják meg a gyárban széles körben, hogy náluk számítógép van.

Mai szemmel nézve hősiesen küzdöttünk a gép piciny (mai fogalmainkkal ki sem fejezhető) kapacitásával. (…) A gép csak számokkal tudott dolgozni és csak számokat kijelezni, más karaktereket nem. Lassú volt, sok számítással járó programok órákig futottak. Nem volt baj, hogy lejárt a munkaidő: a ferritmagos memória kikapcsolás után is megőrzött mindent, úgyhogy másnap a gépet újra bekapcsolva, az folytatta a számolást. (…) A Julika idejében figyeltem meg, hogy a számítógéppel végzett munka rendkívül idegnyugtató hatású. Tudtam ugyanis, hogy bármilyen rendellenesség csakis az én hibámból keletkezhetett, tehát senkit és semmit sem szidhatok miatta. Ilyenkor pedig célom csakis az lehet, hogy az általam elkövetett hibát megtaláljam és kijavítsam.

Számos Julika települt az országban, körülöttük lelkes tábor. A Kandó főiskola adta ki magyar nyelven a kezelési utasítást. (…) 1975-ben a HTE összejövetelt rendezett a Julikával dolgozó tagjai számára, ami igen sikeres tapasztalatcsere volt. Addig mindenki boldogan adta át programjait másoknak, akkor merült fel, hogy ezeknek anyagi értékük is lehet.”

Most az ötvenéves NJSZT nevében köszöntjük az 50 éves „Julikát”. Látogassák meg Informatika Történeti Kiállításunkban a PC „ősanyját”!

Képes Gábor

 

A HP-9100B gyűjteményünkben: http://ajovomultja.hu/exhibition/hp-9100b

Felhasznált irodalom:

A Hewlett-Packard Journal cikkei

The Museum of HP Calculators, HP-9100 aloldal

HP Museum

HP calculators and space exporation összeállítása

Megemlékezés a HP hivatalos oldalán

Tom Osborne története

Prototípus a National Museum of American History oldalán

Kutor László prezentációja

A fordított lengyel jelölés a magyar Wikipédián

Horváth Gyula: Én és a számítógép

Az Olivetti Programma bemutatása

HP emulátorok oldala